Egy motoros pályafutása....
Varga Gábornak hívnak, jelenleg Székesfehérváron lakom és társtulajdonosként dolgozom a Varges Motor Kft.-ben.
A motoros szerelem 13 évesen kezdődött amikor láttam a barátaimat Simsonokon,Babettákon rohangálni. Elhatároztam, hogy megcsinálom a segédmotoros jogsit. Ekkor már néha vezettem autót úgy,hogy édesapám volt a “navigátor”.
A jogsit édesapám jóvoltából egy Simson követte,amit nagyon megszerettem. Rengeteget motoroztam vele télen-nyáron.Volt, hogy Szlovákiába is azzal mentem. Aztán amikor 3 sebességesről 4-re variálták és jött egy konok főtengely szimmering probléma is, tulajdonképpen akkor kezdődött az a szerelői pályafutás, aminek egyenlőre se vége, se hossza..
A Simson 1 évet állt, mert nem tudtam/tudták a környéken megcsinálni. Eközben vettem egy 250-es Jawat és építettem egy 125-ös D-Csepelt is úgy, hogy a motornak majdnem minden alkatrésze más D-Csepelről származott. A kezdeti szerelési sikereken felbuzdulva meggyógyítottam a Simsont is. 1,5 év múlva már 70km/h-val utaztam Gárdonyból Pestre vele, míg a moci végsebessége valahol 100km/h-nál lehetett és csak 50ccm-s volt.
Babetta gyújtás, Ágoston Iván-féle henger,P20-as karburátor és saját készítésű kipufogó, kuplung volt rajta.Az első fokozat fent, a többi sebesség lent volt rajta..:)
A szüleim nem rajongtak a kibontakozó szerelési mániámért, többször "megfagytam" egy kis kamrában, pedig 90m2 volt nálunk alápincézve és fűtve a családi házban.Igaz lakatos nevelőapám mindig segített amiben tudott ha megkértem.
Ekkor tájt már másoknak is szereltem, de többnyire ismerősök, barátok voltak a kuncsaftjaim.
A középiskolában elektronikát és számitástechnikát tanultam, amit otthon jól kiegészítettem gépészeti tanulmányokkal.
Itt had említsek meg 2 embert, akiknek mindenképpen köszönettel tartozom.Csik Gyulát (Agárd) és Varga Istvánt (Kelenföld) , akik bármikor segítettek nekem és rengeteg szakmai tapasztalattal láttak el.
Miután elkezdtem a BME gépészmérnöki karát arra jöttem rá, hogy igazából engem csak a műhely és a gyakorlati rész érdekel, ami persze nem volt elég a maradáshoz, de én nem is akartam maradni.
1997 januárjában már az IBM székesfehérvári szalagján “figyeltem” mint betanított munkás, de gondolatban továbbra is a motorokon járt az eszem és amint hazaértem, már mentem is szerelni.
Ekkor tájt a satupadon volt elromlott kapagép, láncfűrész,fűnyíró és még motoros aggregátor is, de legalább ezeket is megismertem.
Közben elvégeztem a motorszerelői képzést és tuning tanfolyamot Budapesten.
Édesanyám unszolására jelentkeztem a győri SZIF-re, autogépész szakirányra, lesz ami lesz alapon. Felvettek és megtetszett.3 év múlva 2000 nyarán már diplomás mérnökként állhattam az emberek elé, de nem vonzott a tervezőasztal. Csak a motorkerékpár érdekelt és minden ami vele kapcsolatos.
Azon a nyáron kitaláltam, hogy kimegyek külföldre szerencsét próbálni, és “megváltom” a világot,ezért megpályáztam a tengeren túlt.
Nem jött össze, maradt a “diplomás pizzafutár” állás Székesfehérváron, de én szerettem ott dolgozni, mert a nap túlnyomó részét legalább kocsikazással tölthettem el.
Imádok vezetni,versenyezni…
2001. februárjában műszakvezető voltam egy eldugott gyárban amikor megkaptam a vizumot. Nem sokat gondolkodtam,márciusban már egy hotelban takarítottam valahol Floridában.
Nézelődőként voltam a daytonai Bike Week-en és October Fest-en is. Próbáltam motorkerékpár szerelői állást találni, Daytona több motorkereskedésébe beadtam az önéletrajzom,de akkor nem jött össze semmi.
1 év után hazajöttem, teljesítve a “küldetésem”,de megfogadtam,egyszer visszamegyek Daytonába motorral. Itthon újra várt a “jó öreg” pizzafutár állás, azonban éreztem, Amerika visszavár egy újabb kalandra.
Egy márkaszervizben kezdtem értékesitőként dolgozni, amikor elkövettem azt a “hibát”, hogy megkérdeztem a kollégám (aki már 2 éve dolgozott a cégnél) mennyit keres..?
A válasza Ferihegyre “röpített”, ahol kezdetét vette az újabb küldetés.
Megfogadtam ,hogy min.3 max.5 évet “lenyomok” egyhuzamban és annyi pénzt gyűjtök össze amennyit csak birok…munkából.
Takaritottam szállodat,voltam festő, karbantartó, hentes és fagylaltárus is, amikor a barátommal elhatároztuk, felköltözünk New York Citybe.
Kezdetben Bronxban laktam és egy manhattani étteremben dolgoztam, amikor sikerült újra motorkerékpárok közelébe kerülni.
Másodállásban heti 2-3 napot egy Yamaha szervizben dolgoztam mint szerelő és szuperszónikus sebességgel áramlottak felém az új információk. Egy Honda-Kawasaki-Suzuki képviseletnél vásároltam alkatrészt a főnököm Quad-jához, amikor kiderült, hogy éppen szerelőt keresnek. 2 hét mulva már náluk dolgoztam.Volt mexikói,argentin és fekete szerelőjük is,"muszáj" volt csatlakozni hozzájuk..:)
Télen sajnos leépítették a céget,mint legfiatalabb nekem is mennem kellett. Újabb 6 hónap éttermi munka után 2004 tavaszán felvettek az Aprilia New York-hoz (volt Aprilia/Guzzi kereskedes), ahol 11 hónapot dolgoztam másodszerelőként egy olyan ember mellett, aki 30 éve szerelte az aktuális legújabb technikákat nap mint nap. A lepukkant 50ccm-is robogótól kezdve a karbon tankos Aprilia RSV 1000 Nera motorkerékpárig sok minden megfordult a kezem között.Többek között szereltünk futóművet,tuningoltunk motorblokkot,volt “sárga angyal” szolgálatunk,kiállításra mentünk, újságokban szerepeltünk. Nem volt megállás,rengeteget láttam,sokat tanultam Manhattanben. Daytonába már egy XJ 600-sal mentem..:).Ekkor tájt még arra is futotta,hogy motorkerékpárokat küldjünk konténerben Magyarországra, a szabadságunk alatt meg körbeutazzuk az államokat.
Mivel minden csoda véget ér egyszer, 1 hónap teherautó söfőrködés következett,de szerencsére nem ez volt a vége..Sikerült talán életem legjobb, ha nem a legjobb munkahelyét megcsípnem. Felvettek egy long islandi márkaképviselethez.
Zászlónk alatt futott a Ducati,MV Agusta,Triumph,Vespa,Piaggio,Polaris márka,de szereltünk KTM-et,Hondát és mindent ami arra járt. 8 hónap alatt a munkatársakkal és tulajdonosokkal is sikerült baráti viszonyt kialakítanom, megbecsülték a munkámat,gyakran kikérték a veleményem, támogattak ahol tudtak. Itt heti 6 napot dolgoztam és 40 km távolságból jártam be dolgozni,minden nap motorral...
Később döntenem kellett: Amerika vagy Magyarország.
A szívemre hallgattam és hazaköltöztem a terveimmel,de már nem voltam egyedül. Jött velem a jelenlegi üzlettársam is, aki a mai napig rengeteget dolgozik a cégben és otthon egyaránt, ezért külön köszönet Neki.
Kezdetben a Balatonon dolgoztam egy Honda kereskedésben, majd 1,5 évig a székesfehérvári Yamaha szalonban mint üzletvezető miközben versenyszereltem a Dunlop Trophy kupasorozatban a Hungaroringen is.
Keresstük a lehetőségeket,hogyan tudnánk a magunk ura lenni és egy saját üzletet nyitni,ahol kielégíthetjük a motorosok igényeit és teljeskörű szolgáltatást nyújthatunk.
2009 tavaszán sikerült elindítanunk a Varges Motor Kft-t és ezzel egy régi nagy álmom vált valóra.
2010-ben sikerrel vettük a gazdasági válság okozzta akadályokat és tovább növeltük az árukészletünk.
2011-ben tovább menetelünk, folyamatosan bővülő üzletünkben szakszerű kiszolgálással és szervizzel, futárszolgálattal várjuk a motorosok és motorozni vágyók kérdéseit, érdeklődését és véleményét.
Motoros üdvözlettel: Varges Motor Kft.